Ha időben elkezdődik a kezelés, 100-ból 80 kisgyermeken segít a Dévény Anna által életre hívott Dévény Speciális manuális technika–Gimnasztika Módszer (DSGM). Az eredmények önmagukért beszélnek, szájról szájra terjed az Alapítvány jó híre, nincs is szükségük marketingre, a várólista így is hosszú
Dévény Anna, Panni néni közel negyven évig tökéletesítette módszerét. Egész életét ennek szentelte, akkor sem adta fel, amikor szakmai támadások kereszttüzében kellett dolgoznia. Mindvégig hitt abban, hogy különleges feladattal bízta meg a Teremtő. Igaza lett, módszerének eredményei elvitathatatlanok, amit ma már szakmai elismerések sora is bizonyít. De vajon Panni néni halála után sikerül-e megőrizni a módszer tisztaságát, tovább vinni az örökséget? Az Alapítvány Széll Kálmán téri központjában Mézám Zsuzsanna DSGM-szakgyógytornásszal beszélgettem.
Zsuzsanna: Szinte napra pontosan két éve, hogy Panni néni már nincs itt fizikailag velünk, de miközben dolgozunk, „érezzük őt”, olyan, mintha a szelleme továbbra is belengené ennek az épületnek a falait. Nagyon hiányzik mindannyiunknak.
– Kiknek és miben segít a Dévény-módszer?
Zsuzsanna: A hozzánk kerülő gyerekeket két nagy csoportra osztanám: az egyikbe a koraszülöttek és a súlyosabb idegrendszeri vagy ortopédiai sérült gyerekek tartoznak. A másik csoport, a többség azokból áll, akiknél apróbb eltérések, rendellenességek tapasztalhatók. Ezeket látja a szülő, a védőnő, a gyermekorvos, de bíznak benne, hogy ki fogja nőni, hisz minden gyerek más ütemben fejlődik. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy ezeket az apró hibákat nem növik ki.
Ha a gyermek izomzata feszes vagy túl laza, a testtartása aszimmetrikus, az izom-, ín- és kötőszövetrendszerben feszülések, zsugorodások vannak, eltérő lehet a gyermek mozgásfejlődése, ami később sok problémát okozhat.
A mozgásfejlődés ugyanis szorosan összefügg a kognitív képességek fejlődésével. Ezek az „apró hibák” elfedve ugyan, de ott maradnak a gyermekben, majd aztán később, iskolás korban mutatkoznak meg igazán. Az érintett gyerekek nehezen ülnek egyhelyben, állandóan ficánkolnak, gondot okoz számukra a tábláról a füzetbe másolás, sok köztük a diszlexiás, diszgráfiás vagy egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyerek. Ők egyébként nagyon intelligensek lehetnek, csak nem tudnak a képességeiknek megfelelően teljesíteni. Hatalmas a felelősségünk, hogy észrevegyük, ha a gyermek a mozgása mellett egyéb, például látás- vagy hallásfejlesztésre is szorul.
A kezelőhelyiségbe lépve egy mosolygós anyuka, Nikolett fogad minket, karján gyönyörű, egy év körüli kislányával. Előzetesen már megtudtam, hogy Zsófika jóval korábban született a vártnál, ami a családot nagyon megviselte. Nikolett fontosnak érezte, hogy saját történetük elmesélésével hasonló helyzetben lévő szülőknek segítsen.
– Hogyan kerültek kapcsolatba a Dévény Anna Alapítvánnyal?
Nikolett: Zsófi a 25. hétre született, három és fél hónapot töltöttünk különböző kórházakban. 770 grammal jött a világra, és nagyjából 30 centi volt. Már a Péterfy Kórházban is javasolta az egyik doktornő, hogy miután kikerülünk, feltétlenül keressük fel az Alapítványt, de szerencsére édesanyám is rengeteget hallott és olvasott Dévény Anna munkásságáról. Úgy éreztük, hogy magunkra maradtunk, miután hazaengedtek minket a kórházból.
Nagyon nagy segítség lett volna, főleg az akkori lelkiállapotunkban, ha valaki a kezünkbe nyomott volna néhány telefonszámot, és tájékoztatott volna arról, hogy a koraszülött kislányunknak pontosan milyen segítségre lenne szüksége.
Novemberben kerestük fel végül az Alapítványt, és januárra kaptunk vizsgálati időpontot.
– Zsófika milyen állapotban volt akkor?
Nikolett: Amikor jelentkeztünk az Alapítványhoz, mi már láttuk Zsófin, hogy nem úgy mozog, mint a testvére ennyi idősen. Nagyon nehezen, sőt egyre nehezebben mozgatta a fejét, nem támaszkodott az alkarjára, és mi sem tudtuk behajlítani a kis karját. A koraszülött babák korrigált korát nézzük: október közepén kellett volna születnie, de július elején érkezett. Tehát most egyéves, de úgy kell rá tekinteni, mint egy nyolc és fél hónapos babára, ezen a szinten kell tartania a mozgásának, a figyelmének, a beszédfejlődésének. Bárhova vittük korábban kontrollra, mindenhol azt mondták, hogy a korrigált korához képest minden rendben van, de mi ebben egyáltalán nem voltunk biztosak.
– Zsuzsanna, az első felmérésen mit tapasztalt?
Zsuzsanna: Amikor Zsófika vizsgálatra érkezett, részemről szerelem volt első látásra. Egy nagyon picike, elesett kisgyereket láttam.
Jóformán csak balra tudta fordítani a fejét, nem csoda, valószínűleg hason fekve az inkubátorban csak erre volt lehetősége a lélegeztetés miatt.
Nagyon szerettem volna segíteni nekik. Nekem is vannak gyermekeim, át tudom érezni ezt a kiszolgáltatott helyzetet, amikor az ember legféltettebb kincséről, a gyermekéről van szó.
Nikolett: A bizalom azonnal kialakult, titkon mi is reméltük, hogy Zsuzsihoz kerülünk. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor hívott, hogy hetente egyszer ő fogja kezelni Zsófit.
Zsuzsanna: Zsófika korrigáltan volt három hónapos, amikor elkezdtük a terápiát. Az a tapasztalatunk, hogy a korán elkezdett kezelésekkel jobb eredményt érhetünk el. A korai életkorban nagyobb az idegrendszer regenerációs képessége, amely az ezt követő hónapokban lassan csökken.
– Január óta eltelt fél év, hol tart most Zsófi?
Nikolett: Az első két kezelés után már át tudta fordítani a fejét. Otthonra is adott jó tanácsot Zsuzsi. Az egyik az volt, hogy hasra fektetve tegyünk a hóna alá egy összehengergetett törülközőt. Mi magunktól nem nagyon tudtuk, hogyan segítsünk neki, fogalmunk nem volt, hogy a háta, a válla vagy a karja feszül-e, vagy egyszerre mind. Zsuzsi tanácsának hála, a második kezelésre már úgy jöttünk, hogy ha nem is sokáig, de Zsófika ki tudta támasztani magát az alkarján. Nagyon kellettek ezek a gyors eredmények ahhoz, hogy mi is picit megnyugodjunk.
– Mi volt a következő mérföldkő?
Nikolett: Szinte minden kezelés után két nappal csinál valami újat Zsófi. Látványos volt, amikor elkezdett nyúlni dolgokért, amikor már szépen megtartotta a fejét hasonfekvésben. Egy nehézkes mozgásból örömmozgás lett. Ma már szívesen izeg-mozog, ügyes is, erős is. Szeret ide járni, sose sír, Zsuzsival nagyon jó a kapcsolatuk. Akkor szokott csak „balhézni”, ha kimegyek a mosdóba. Ilyet korábban nem csinált. Furán hangzik, de ennek nagyon örülök, hisz a szeparációs szorongásnak, a kötődésnek ez a szintje megint csak a fejlődés jele.
– Nem minden baba viseli ilyen jól a kezeléseket. Ha sírnak, mi annak az oka?
Zsuzsanna: Nagyon óvatosan kezeljük a gyermekeket, de az izomzat fokozott feszességeit, zsugorodásait meg kell szüntetni. Ez nyilván okoz némi kellemetlenséget a gyerekeknek. Igyekszünk mindig azzal a minimális erőkifejtéssel dolgozni, ami a kezelés hatékonyságához szükséges, de felesleges fájdalmat nem okoz. Az idegrendszeri stimuláció, amit Zsófikánál végzek, biztosan fájdalmatlan.
Nikolett: Mi is sokat foglalkozunk otthon a Zsuzsitól kapott házi feladatokkal. Hál’ Istennek Zsófi már nincs lemaradva, nagyjából ott tart, ahol a korrigált kora alapján tartania kell. Egy hete kúszik.
– Kezelése előre láthatóan meddig tart?
Zsuzsanna: Amíg meg nem tanul önállóan, szabályosan járni. Amint szépen elkezd mászni, kap egy hosszabb szabadságot, néhány hetet.
A nagy mozgásfejlődési mérföldköveknél szeretünk időt adni arra, hogy a baba az adott mozgásformát begyakorolja, tökéletesítse.
Nem kell siettetni a mozgásfejlődést, a mozgások minősége a fontos, de mindig résen kell lennünk: ha egy mozgásforma megkésve, szabálytalan kivitelben történik, akkor segítenünk kell.
– A kezelések, különféle terápiák „tengerében” hogyan lehet biztos benne egy szülő, hogy épp a Dévény módszer lesz gyermeke számára a leghatásosabb?
Zsuzsanna: A Dévény-módszer a mozgásrehabilitáció minden területén sikeresen alkalmazható, de legnagyobb eredményeket a csecsemők mozgásfejlesztésében tudunk elérni. Szájhagyomány útján csodálatos történeteket hallanak egymástól a szülők, emellett egyre több neurológus, ortopédszakorvos, gyermekorvos, védőnő is ajánlja a módszert.
Az Alapítványban kezelt gyermekek 80%-a tökéletes mozgású gyermekké válik.
A 20%-ba tartozó gyermekeknek további fejlesztésre van szükségük, illetve ide tartoznak a súlyos ortopédiai elváltozással vagy idegrendszeri sérüléssel született gyerekek, akiknek az állapotában csak kisebb javulást tudunk elérni, vagy az izomzsugorodások kialakulását tudjuk megelőzni.
– Hosszú a várólista?
Zsuzsanna: A jelentkezéstől számítva egy-másfél hónapot kell várni a felmérésre, utána viszont azonnal be tudjuk osztani kezelésre a gyereket, ha szüksége van rá.
– Mennyibe kerül egy kezelés?
Zsuzsanna: A kezeléseket a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK), az Alapítvány fenntartását az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatja.
Emellett pályázunk, és cégek, magánszemélyek is támogatják az Alapítványt, de a szülők felajánlásaira is szükségünk van a működéshez.
Azoktól, akik megengedhetik maguknak, négyezer forint hozzájárulást kérünk kezelésenként, de kérelemre ez csökkenthető. Erre nemcsak a budapesti központunkban, hanem már az ország 13 pontján is van lehetőség.
– Hamisítják a módszert? Hogy lehet elkerülni a kóklereket?
Zsuzsanna: Sajnos gyakran kapunk negatív visszajelzést a szülőktől olyan „terapeutákkal” kapcsolatban, akik nem szerepelnek az Alapítvány névjegyzékében, tehát nem DSGM-szakgyógytornászok. Mi azonban csak az általunk ismert kollégákért tudunk felelősséget vállalni. Ha felhívják a központi telefonszámunkat, szívesen adunk információt a hozzánk tartozó szakemberekről. A DSGM-szakgyógytornász képzésben hatalmas a túljelentkezés, kétévente csak 26 terapeutát tudunk képezni. A felvételizőknek komoly rostán kell átjutniuk, és előnyben részesítjük azokat a gyógytornászokat, akik olyan településről jelentkeznek, ahol még nincs vagy kevés a DSGM-szakgyógytornász.
– Dévény Anna, Panni néni többször is nyilatkozta, hogy nagyon reméli, lesznek, akik viszik majd tovább a zászlót, és képesek lesznek megőrizni a módszer tisztaságát. Erre lát garanciát?
Zsuzsanna: Egyértelműen igennel tudok erre válaszolni. Dévény Anna ugyanis nagy figyelmet fordított arra, hogy maga köré gyűjtse azokat az elhivatott, a módszerrel szemben alázatos szakembereket, akik majd folytatni tudják az ő művét. Elsősorban kiemelném Hubikné Klein Margitot, az Alapítvány jelenlegi szakmai vezetőjét, aki az első gyógytornász volt Dévény Anna mellett. Nekünk, utódoknak hatalmas feladatunk a módszer tisztaságának megőrzése mellett az is, hogy tudományosan alátámasszuk Dévény Anna korát messze megelőző meglátásait. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ismerhettem őt!
